Így vélekedik egy laikus a közvélemény-kutatásokról...

Véletlen akadtam a neten egy a "Lehet-e hinni a közvélemény-kutatásoknak?" címet viselő cikkre. Számomra teljesen elképesztő volt, amit olvastam, ugyanakkor tanulságos és elgondolkoztató - még akkor is ha egy bulvár oldalon található az iromány. Sajnos vannak, akik így vélekednek, sőt annyira hisznek saját tudásukban (jelen esetben helyesebb volna tudatlanságot említeni), hogy ezt a "nagyközönséggel" is megosztják...

Az írásból lentebb idézek, de akit teljes terjedelmében érdekel IDE kell, hogy kattintson (a korrekt forrásmegjelölés kedvéért a link szövegesen is: http://www.ricsajok.hu/hirek/belfold/lehet-e-hinni-a-kozvelemeny-kutatasoknak/).
Ennek oka a felhasználási feltételekben, keresendő, amelyből szintén muszáj idéznem:
"Az e kiszolgálón megtalálható oldalak kizárólag az ismeretszerzés megvalósíthatóságát szolgálják."

Itt tehát a szerző gondolatai:

"Közhely azt állítani, hogy a magyar a világ legmelankolikusabb embere. Természetes, ha valamely kutatáshoz ez az alapfeltevésünk, akkor ezt is fogjuk kihozni eredményként."

"Kezdjük ott, hogy nagyon sokféle kutatást végezhetünk. (...) Bárhogy is csináljuk, valószínűleg egyáltalán nem lesz a kutatási anyagunk reprezentatív (vagyis nem lesz minden korosztályból közel azonos számú emberről adat), ami már dönti valamerre a kutatás eredményét."

"Tehát nagyrészt kik fognak válaszolni? A személyes és a telefonos verziónál: nyugdíjasok, kismamák, munkanélküliek tehát, aki napközben ráér. Internetesnél viszont több lesz a fiatal, aki heccből, komolytalankodva tölti ki a kérdéssort. "

"Talán jobb is, ha véleményünket nem közvélemény-kutatásokra, hanem a magunk mindennapi tapasztalataira támaszkodva alkotjuk meg."