Felmérés a nyelvtudásról az EU-ban (frissítve)

Az Eurobarométer nemrég közvélemény-kutatást végzett arról, hogyan vélekednek az uniós polgárok a többnyelvűségről és az idegennyelv-tanulásról. 

Tíz európai polgárból csaknem kilenc meg van győződve arról, hogy nagyon hasznos az idegennyelv-tudás, és 98 % állítja, hogy gyermekei jövője szempontjából jó a nyelvek elsajátítása.

A legszélesebb körben beszélt anyanyelv a német (16%), melyet az olasz és az angol (mindkettő 13%), majd a francia (12%), végül a spanyol és a lengyel (mindkettő 8%) követ.

 A legszélesebb körben beszélt öt idegen nyelv továbbra is az angol (38%), a francia (12%), a német (11%), a spanyol (7%) és az orosz (5%). Az angol 19 tagállamban a legszélesebb körben beszélt idegen nyelv abból a 25-ből, ahol nem hivatalos nyelv (azaz az Egyesült Királyságot és Írországot nem számítva).
A 2005-ös Eurobarométer-felméréssel összevetve Ausztriában (+16 százalékponttal 78%-ra), Finnországban (+6 ponttal 75%-ra) és Írországban (+6 ponttal 40%-ra) növekedett a legjelentősebb mértékben azon válaszolók aránya, akik – saját bevallásuk szerint – legalább egy idegen nyelvet beszélnek társalgási szinten. Ezzel ellentétben jelentősen csökkent a legalább egy idegen nyelvet beszélők aránya Szlovákiában (-17 százalékponttal 80 %-ra), Csehországban (-12 ponttal 49%-ra), Bulgáriában (-11 ponttal 48%-ra), Lengyelországban (-7 ponttal 50%-ra) és Magyarországon (-7 ponttal 35%-ra).

2005 óta az egyik legszembeötlőbb változás, hogy az internet az állampolgárokat „passzív” idegen nyelvi készségeik, az olvasás és a hallott szöveg értésének fejlesztésére ösztönzi. 10 százalékponttal, 26%-ról 36%-ra nőtt azon európaiak száma, akik rendszeresen használnak idegen nyelvet internetezés közben, például a közösségi médián keresztül.
 

Az Európai Bizottság önálló tanulmánya, az első európai nyelvi kompetenciamérés azonban kiemeli, hogy amikor a gyakorlatra kerül a sor az idegen nyelvi készségek tekintetében, nagy különbségek mutatkoznak a törekvések és a valóság között: 14 európai országban, tizenéves tanulók körében végzett tesztekből kiderült, hogy csupán 42%-uk rendelkezik megalapozott nyelvtudással az első idegen nyelv, és 25%-uk a második idegen nyelv tekintetében. Jelentős azoknak a száma – első idegen nyelv esetén 14%, második idegen nyelv esetén 20% –, akik még az „alapszintű nyelvhasználó” szintet sem érik el.

Magyar eredmények

Mi magyarok (az anyanyelvünkön kívül) a leghasznosabbnak az angol és a német nyelvet tartjuk. A megkérdezetteknek két nyelvet kellett megemlíteniük, előbbit 64%, utóbbit 48% választotta.
Az EU összes (27) tagállamában az angolt 67% jelölte meg, ugyanakkor a németet csak 17%.
Míg a magyar lakosságnak csak 5%-a tartja hasznosnak a francia, és 2%-a a spanyol nyelvet, a teljes európai közösség esetében ezek az arányok: 16% és 14%.

Érdekes - bár cseppet sem meglepő - az az eredmény, hogy az EU lakosságának 44%-a szívesebben nézi a külföldi filmeket és programokat felirattal, míg 52% a szinkronizált műsorokat részesíti előnyben, a magyarok esetében viszont csupán 27% preferálja a feliratot, 72% inkább a szinkront kedveli.

Társalgási szinten a magyarok 35%-a beszél legalább egy idegennyelvet. Ezzel a legrosszabb teljesítményt nyújtjuk az EU-ban.

Forrás: piackutatas.blogspot.com, Eurobarométer

országok nevének rövidítéseit ld. a bejegyzés végén 

Társalgási szinten a magyarok 20%-a beszél angolul, 18%-a németül, franciául és oroszul 3%-3%, spanyolul pedig csupán 1%. Hazánk lakosainak 30%-a úgy nyilatkozott úgy a felmérés során, hogy nem szeretne nyelvet tanulni, vagy meglévő nyelvtudását fejleszteni, az EU összes lakosa közül viszont csupán 16% vélekedik így.

A magyarok többsége (71%) szerint a nyelvtanulás legfőbb előnye az, hogy így az ember képes lesz más országban dolgozni, továbbá több mint felük (56%) gondolja azt, hogy az idegennyelvtudás hozzásegítheti az embert, hogy jobb munkát kapjon Magyarországon.
Míg az EU lakosai közül 47% gondolja azt, hogy az idegen nyelv ismerete azért (is) jó, mert nyaralása során tudja azt használni, a magyaroknak csak 26%-a. Az összes megkérdezett 38%-a tartja  a nyelvtudás előnyének azt, hogy így megérthetik a más kultúrájú embereket, és 29%-a, hogy külföldi emberekkel találkozhat, addig a magyar válaszadók esetében ezek az arányok: 29% és 11%.

 „Az európaiak és nyelveik”-ről szóló Eurobarométer-felmérést 2012 tavaszán végezték. Csaknem 27 000  15 éves vagy annál idősebb embert kérdeztek meg anyanyelven folyó személyes beszélgetés keretei között. 

Az európai nyelvi kompetenciamérést 2011 tavaszán végezték. Csaknem 54 000 diák vett részt a felmérésben 14 országból és 16 oktatási rendszerből (Anglia, Belgium három nyelvi közössége, Bulgária, Észtország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Málta, Portugália, Spanyolország, Svédország és Szlovénia). Az értékelés összehasonlítható adatokat nyújt az idegen nyelvi kompetenciák szintjéről a 14-15 éves tanulók körében. A tesztek minden országban az olvasás, a hallás utáni értés és az írás készségeit mérték két nyelven az EU öt legszélesebb körben tanított hivatalos nyelve – az angol, a francia, a német, az olasz és a spanyol – közül.

Országok nevének rövidítései a táblázatban: 
BE  Belgium     CZ  Csehország    BG  Bulgária     DK  Dánia     DE  Németország
EE  Észtország      EL  Görögország    ES  Spanyolország    FR  Franciaország     
IE  Írország    IT  Olaszország    CY  Ciprus    LT  Litvánia    LV  Lettország    
LU  Luxemburg    HU  Magyarország    MT  Málta     NL  Hollandia    AT  Ausztria
PL  Lengyelország     PT  Portugália     RO  Románia     SI  Szlovénia    SK  Szlovákia
FI  Finnország     SE  Svédország    UK  Egyesült Királyság

Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/index_en.htm

Két hónappal a bejegyzés után rátaláltam egy magyar nyelvű összefoglalóra is az Európai Bizottság honlapján. Íme:

386. sz. különleges Eurobarométer-felmérés
Az európaiak és nyelveik
ÖSSZEFOGLALÁS

ƒ  Az EU népességének megfelelően a legszélesebb körben beszélt anyanyelv a német (16%), melyet az olasz és az angol (13-13%), majd a francia (12%), a spanyol és a lengyel (8-8%) követ. Az uniós állampolgárok többségének  az anyanyelve annak az országnak az egyik hivatalos nyelve, ahol él.
ƒ  Valamivel több mint az uniós állampolgárok fele  (54%)  képes legalább egy másik nyelven társalgást folytatni, egynegyede (25%) tud legalább két további nyelven beszélni és tízből egy (10%) ismer alaposan legalább hármat. Luxemburgban (98%),  Lettországban (95%),  Hollandiában (94%),  Máltán (93%),  Szlovéniában,  Litvániában (92-92%) és  Svédországban (91%) szinte minden válaszoló azt állítja, hogy beszél legalább egy másik nyelvet az anyanyelvén kívül.
ƒ  Az Eurobarométer korábbi felmérésével összehasonlítva  Ausztriában (+16 százalékpont 78%-ra),  Finnországban (+6 százalékpont 75%-ra) és Írországban (+6 százalékpont 40%-ra)  növekedett a legjelentősebb mértékben azon válaszolók aránya, akik  legalább egy idegen nyelvet beszélnek társalgási szinten. Ezzel ellentétben jelentősen  csökkent a legalább egy idegen nyelvet beszélők aránya Szlovákiában (-17 százalékpont 80%-ra),  Csehországban (-12 pont 49%-ra),  Bulgáriában (-11 pont 48%-ra),  Lengyelországban (-7 pont 50%-ra) és  Magyarországon (-7 pont 35%-ra). Ezekben az országokban 2005 óta csökkenés tapasztalható azoknak az arányát tekintve, akik az oroszt vagy a németet beszélik idegen nyelvként.
ƒ  A  legalább két idegen nyelvet beszélők arányát tekintve  jelentős növekedés kevés országban figyelhető meg, leginkább  Olaszországban (+6 százalékpont 22%-ra) és Írországban (+5 pont 18%-ra). Kilenc  tagállamban  azonban  jelentős, több mint 5 százalékpontos  csökkenés
mutatkozik:  Belgiumban (-16 százalékpont 50%-ra),  Magyarországon (-14 pont 13%-ra),  Bulgáriában (-12 pont 19%-ra),  Lengyelországban (-10 pont 22%-ra),  Portugáliában (-10 pont 13%-ra),  Máltán (-9 pont 59%-ra),   Luxemburgban (-8 pont 84%-ra),  Dániában (-8 pont 58%-ra) és

Észtországban (-6 pont 52%-ra). Magyarország (65%),  Olaszország (62%), az  Egyesült Királyság és
Portugália (61-61%) és Írország (60%) azok az országok, ahol a legkevésbé valószínű, hogy a válaszadók beszélnek bármilyen idegen nyelvet.
ƒ  A legszélesebb körben beszélt öt idegen nyelv továbbra is az angol (38%), a francia (12%), a német (11%), a spanyol (7%) és az orosz (5%). Az  angol országos szinten  19 tagállamban a  legszélesebb körben beszélt idegen nyelv abból  a 25-ből, ahol az angol nem hivatalos nyelv (azaz, az Egyesült Királyságot és Írországot nem számítva). Az  angolt, a németet, a spanyolt és az oroszt idegen nyelvként  beszélő uniós állampolgárok többsége úgy  gondolja, hogy  készségei jobbak az alapszintnél. A készség szintjének minősítése nagyjából hasonló a 2005-ös felmérésben látottakhoz.
ƒ  A válaszadók alig több mint kétötöde (44%) állítja, hogy legalább egy idegen nyelvet megért annyira, hogy  figyelemmel kísérje a híreket a rádióban vagy a televízióban. A legszélesebb körben értett nyelv az angol; az uniós állampolgárok egynegyede (25%) képes az ezen a nyelven közvetített rádiós vagy televíziós híreket figyelemmel kísérni. A franciát és a németet 7-7%, míg a spanyolt 5%, az oroszt 3%, az olaszt pedig 2% említette.
ƒ  Ugyancsak valamivel több, mint az uniós állampolgárok kétötöde (44%) képes újság- vagy magazincikkeket olvasni idegen nyelven. A legelterjedtebb idegen nyelv itt is az angol; és hasonlóan 25% azoknak az aránya, akik képesek ezen a nyelven újság- vagy magazincikket olvasni. A válaszadók 7%-a említi a franciát és 6%-a a németet. A következő a spanyol (4%), melyet az orosz és az olasz követ (2-2%).
ƒ  Valamivel kisebb  az aránya azoknak az uniós állampolgároknak, akik megértenek egy idegen nyelvet annyira, hogy  interneten keresztül kommunikálni tudjanak (például e-mailezés, a Facebook vagy a Twitter használata során) – 39%-uk állítja, hogy legalább egy idegen nyelven képes erre. A legtöbbször említett nyelv itt is az angol; és hasonló, 26% azoknak az aránya, akik képesek az internetes kommunikációra ezen a nyelven. A franciát és a németet a válaszadók 5-5%-a említette,  míg a spanyolt 3%, az oroszt és az olaszt pedig 1-1%.
ƒ  Csupán  alkalmi jelleggel használja az idegen nyelveket azon uniós állampolgárok többsége  (69%), akik társalgási szinten beszélik  őket. Tízből hárman (30%) használnak idegen nyelveket gyakran, de nem napi szinten, és egynegyedük (25%) teszi ezt minden nap vagy majdnem minden nap. 
ƒ  Rendszeresen használják idegennyelv-tudásukat azok az uniós állampolgárok, akik  filmeket/televíziót néznek vagy  rádiót hallgatnak (37%),  interneteznek (36%) és  barátokkal kommunikálnak (35%). A válaszadók 27%-a állítja, hogy rendszeresen használ idegen nyelvet a
munkahelyen való kommunikáció során, és 50% beszéli nyaralás közben külföldön.
ƒ  A legszembetűnőbb változás 2005 óta, hogy  megnőtt azon uniós állampolgárok aránya, akik rendszeresen használnak idegen  nyelveket internetezésre (+10 százalékpont), illetve  filmnézés/televíziózás vagy rádióhallgatás közben (+8 pont). A 2005-ös 13%-ról 2012-re 9%-ra csökkent azok aránya, akik semmilyen szituációban nem használnak idegen nyelveket.
ƒ  Az  uniós állampolgárok többsége nem jellemzi magát aktív nyelvtanulóként. Nagyjából egyharmaduk (23%) soha nem tanult nyelvet, míg több mint kétötödük (44%) nem tanult nyelvet a közelmúltban és nem is tervez tanulni.
ƒ  Csak töredékük (14%) folytatta a nyelvtanulást az elmúlt két évben; tízből kevesebb mint egy (7%) kezdett új nyelvet tanulni az elmúlt két évben; és hasonló azoknak az aránya (8%), akik nem tanultak a közelmúltban nyelvet, de azt tervezik, hogy jövőre elkezdik.
ƒ  Az uniós állampolgárok háromötöde (61%) szerint egy új nyelv megtanulásának legnagyobb előnye a külföldi munkavégzés lehetősége. A válaszolók valamivel több mint fele (53%) tekint így a munkahelyen való nyelvhasználatra (a külföldre való utazást is beleértve). Valamivel kevesebb azok aránya, aki ezzel összefüggésben a külföldön való tanulás lehetőségét (46%), illetve a külföldi
nyaralás közbeni nyelvhasználatot (47%) említik.
ƒ  Az uniós állampolgárok  88%-a  véli úgy, hogy az anyanyelven kívüli más nyelvek ismerete nagyon hasznos.
ƒ  A válaszolók kétharmada (67%) tekinti  az angolt a számára két legfontosabb
nyelv egyikének.
ƒ  Közvetlenül az angol után a legfontosabbnak tartott nyelvek a német (17%), a francia (16%), a spanyol (14%) és a kínai (6%).  
ƒ  Csökkent azoknak az aránya, akik a franciát fontosnak vélik (-9 százalékpont), illetve azoknak, akik szerint a személyes fejlődéshez fontos a német nyelv (-5 pont). Ma  több uniós állampolgár tekinti a kínait fontos nyelvnek, mint 2005-ben (+4 pont).
ƒ  A válaszolók  98%-a  véli úgy, hogy  gyermekei jövője szempontjából hasznos más idegen nyelvek elsajátítása. Az ilyen nyelvek közül a franciát és a németet az uniós állampolgárok 20-20%-a,
a spanyolt 16%, a kínait pedig 14% említette. Öt válaszadó közül körülbelül négy (79%) gondolja úgy, hogy az angol a gyermekei jövője szempontjából a legfontosabb nyelvek egyike.
ƒ  2005 óta csökkenés tapasztalható azon uniós állampolgárok arányát tekintve, akik szerint fontos, hogy a gyermekek a jövő szempontjából franciát (-13 százalékpont) vagy németet tanuljanak (-8 pont).
ƒ  Míg 2005-höz viszonyítva a személyes fejlődés érdekében a  kínai nyelvet ma valamivel hasznosabbnak ítélik (+4 százalékpont),  2005 óta jelentősen többen  tekintenek rá  a  gyermekek számára fontos tanulandó nyelvként (+12 pont).
ƒ  Az  uniós állampolgárok  nagy valószínűséggel állítják, hogy az  ingyenes nyelvórák nagyban megnövelnék az esélyét annak, hogy tanuljanak vagy készségeiket fejlesszék egy adott nyelven; ezt tíz válaszadóból 3  (29%) említette. Az uniós állampolgárok nagyjából egyötöde állítja, hogy jelentősen megnőne a valószínűsége annak, hogy nyelvi készségeit elsajátítsa vagy fejlessze, hogyha pénzt kapna a tanulásért (19%), ha olyan országban tanulhatná, ahol azt beszélik (18%), és ha az a karrierlehetőségeit növelné (18%).
ƒ  Egy másik nyelv tanulásának a legszélesebb körben említett akadálya a motiváció hiánya – a válaszadók egyharmada (34%) állítja, hogy ez elveszi a kedvét a tanulástól. Nagyjából egynegyedük panaszkodik, hogy idő hiányában nem tud rendesen tanulni (28%), illetve hogy a nyelvtanulás  túl sokba kerül (25%). Az uniós állampolgárok egyötöde (19%) állítja, hogy az veszi el a kedvét
a nyelvtanulástól, hogy nincs érzéke a nyelvekhez.
ƒ  Az idegen nyelv tanulásának legelterjedtebb módszere az iskolai tanóra. Az uniós állampolgárok több mint kétharmada (68%) tanult nyelvet iskolai keretek között. A válaszadók sokkal kisebb arányban tanultak idegen nyelvet anyanyelvi beszélővel való nem hivatalos társalgás során (16%), iskolán kívüli csoportos nyelvórákon (15%), illetve azokba az országokba való gyakori vagy hosszú
utazások alkalmával, melyekben a nyelvet beszélik (15%). A válaszolók nagy valószínűséggel gondolják úgy, hogy az iskolai nyelvórák voltak a leghatékonyabbak az idegen nyelv elsajátítására.
ƒ  Széles körű egyetértés  van az uniós állampolgárok között abban, hogy az EU-ban mindenkinek legalább egy idegen nyelvet kell beszélnie – ötből több mint négyen (84%) vannak ezen a véleményen.
ƒ  A válaszolók a legnagyobb részben támogatják az EU-nak azon elképzelését, hogy az uniós állampolgároknak legalább két idegen nyelvet kellene beszélniük; tízből több mint hét  (72%) egyetért abban, hogy az uniós állampolgároknak több mint egy nyelvet kellene beszélniük az anyanyelvükön kívül.
ƒ  Az uniós állampolgárok többsége (81%) egyetért abban, hogy az unió-szerte beszélt nyelveket egyenlőnek kell tekinteni. Habár tíz emberből nagyjából 7 (69%) úgy gondolja, hogy az európaiaknak beszélniük kellene egy közös nyelvet, ez az elképzelés nem terjed odáig, hogy bármelyik nyelvnek is előnyt kellene élveznie a többivel szemben.
ƒ  A válaszadók valamivel több mint fele (53%) egyetért abban, hogy az uniós intézményeknek egyetlen nyelvet kellene használniuk az állampolgárokkal való kommunikáció során, míg ötből több mint ketten elutasítják ezt az elképzelést.
ƒ  A válaszadók több mint háromnegyede  (77%) úgy gondolja, hogy a  nyelvi készségek fejlesztésének politikai prioritást kellene élveznie.
ƒ  Öt válaszadóból több mint kettő  (44%)  egyetért abban, hogy idegen nyelvű filmek vagy televíziós műsorok esetében előnyben részesítené a feliratokat a szinkronizálás helyett, ám valamivel nagyobb arányban (52%) vannak azok, akik nem a feliratokat kedvelik.
ƒ  Az uniós állampolgárok felismerik, hogy az élet számos területén fontos szerepet játszik a fordítás, legszembetűnőbben az oktatás és a tanulás (76%), valamint az egészségügy és a biztonság terén (71%). Az uniós állampolgárok fontosnak tartják a fordítást álláskeresés során (68%), a világ többi részén zajló eseményekről való hírek megszerzésekor (67%), az EU tevékenységeiben való
részvétel vagy az azokról való információszerzés során (60%), a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésnél (59%) vagy olyan szabadidős tevékenységekkor, mint a televízió, a filmek és az olvasás (57%).
ƒ  Öt válaszoló közül valamivel több mint kettő  (43%) állítja, hogy  mindennapi életében fontos szerepet játszik a fordítás, és kevesebb mint hatból egy (16%) állítja, hogy ez a szerep nagyon fontos.
    Tíz uniós állampolgárból három (30%) állítja, hogy a fordítás semmilyen szerepet
nem játszik mindennapi életében.

Ld. még a témában:

Nyelvvizsgával rendelkező fiatalok Magyarországon - grafikon 

A legtöbbek által beszélt nyelvek - grafikon

Szerzői jogok és a korrekt információ-felhasználás

További kutatási eredmények, érdekességek Magyarországról és a világról a ZIPP.hu-n