piackutatás: A boldogság mérése

2014. márc. 27.

A boldogság mérése

A boldogság világnapja alkalmából (március 20.) az Európa Pont blogján egy érdekes írás jelent meg a boldogság méréséről.

Két éve nyilvánította az ENSZ Közgyűlése március 20-át a boldogság nemzetközi világnapjává, ezzel hangsúlyozva, hogy „boldogság keresése az emberi lét egyik alapvető célja”.

A kezdeményezés attól a különleges országtól, Bhutántól származik, amely már 2008-ban alkotmányba foglalta, hogy az állam feladata polgárai boldogságának előmozdítása, összhangban az országban 1972-ben bevezetett bruttó nemzeti boldogság mérőszámával. Az ország ugyanis a világ minden táján használatos GDP mutatója helyett ezt tekinti fejlettsége mércéjének, amelynek növelése a mindenkori döntéshozók felelőssége.

A gondolat nem újszerű, hogy egy ország fejlettségét, a benne élők jólétét ne az adott évben az országban megtermelt javak mennyiségével kössük össze, hanem azzal, hogy az adott ország népessége mennyire elégedett az életével. A nemzetközi szervezetek már évtizedek óta használnak különböző alternatív fejlettségi mutatókat, mint amilyen például az ENSZ által bevezetett emberi fejlettségi index, a HDI, amely a várható élettartam, az írástudás, az oktatás és az életszínvonal szintjét együttesen mutatja. Emellett az ENSZ nemrégiben felmérte és egy átfogó kutatás eredményeképpen először ismertette tagállamainak összetett boldogságindexét (Global Happiness Report). A boldogságindexben a GDP mellett számít a családok helyzete, az egészségügy állapota vagy a korrupció szintje.

Hasonló komplex mutatót készített el egy másik nemzetközi szervezet, a világ 34 országát tömörítő OECD is; a szintén számos szempontot figyelembe vevő „jobb élet indexet” (better life index). Ez az index 11 dimenziót vizsgál, hogy felmérje az országok jólétét: a lakáshelyzetet, a jövedelmet, a munkahelyet, a társadalmi kapcsolatokat, az oktatást, a környezetvédelmet, a kormányzást, az egészségügyet, az általános elégedettséget, a közbiztonságot valamint a családi élet és a munka közötti egyensúlyt. (A szervezet a mutatóhoz egy nagyon hasznos és érdekes interaktív adatbázist is készített, amely vizuálisan – egy-egy virággal – szimbolizálja, hogy melyik ország milyen szinten van e komplex mutató szempontjából.)

Ez a törekvés tetten érhető az EU-ban is. Itt is egyre nagyobb figyelmet kapnak a hagyományos gazdasági mutatók mellett olyan új indexek is, amelyek sokat elárulnak egy adott társadalom jólétéről, életminőségéről, szubjektív boldogságérzetéről. Ilyen adatokra alapozva készített az EU ügynöksége, az Eurofound már 3 átfogó jelentést az uniós polgárok boldogságáról (a legutolsó, 2012-es felmérés eredményei szintén látványosan vizualizálva érhetők el.) Ilyen emellett például a 8+1 dimenziót vizsgáló életminőségi mutatósor, amely olyan objektív faktorokat vizsgál, mint az emberek anyagi helyzete, az egészségügy, az oktatás színvonala, a szabadidő és a társas kapcsolatok helyzete, a gazdasági és fizikai biztonság, alapvető jogok és az életkörülmények, valamint plusz egy szubjektív tényezőként a „mindennapok minősége” (overall experience of life). Az egyének ezzel kapcsolatos megítélése pedig leginkább három területtel függ össze: az élettel való általános elégedettséggel; a pozitív érzések meglétével vagy a rosszak hiányával; valamint azzal, hogy egy egyén mennyire érzi, hogy életének van értelme (eudaimónia).

Úgy tűnik, nem cáfolunk rá a sok közhelyre a magyar nép pesszimizmusával és búskomorságával kapcsolatban: sajnos a legtöbb mutató alapján a magyar nem nevezethető túl boldog népnek. Viszont a mai nap nem arra van, hogy ezen a tényen tovább búslakodjunk, sokkal inkább arra, hogy ezeket a mutatókat megismerve arra is rájöjjünk – amelyet mindezen mutatók és a hozzájuk kapcsolódó elemzések is bizonyítanak –, hogy a boldogság nagyon nagy részben szubjektív dolog, ismét csak közhelyesen „a fejben dől el”, és nem feltétlenül és nem minden szinten vág egybe az anyagi jóléttel.