Faji diszkrimináció vizsgálata kísérlettel - Kit engednek ingyen utazni?

Egy rendkívül érdekes tanulmányra bukkantam a napokban. Az ausztráliai Queenslandban az IZA kutatóintézet egy kísérlet segítségével vizsgálta a faji diszkriminációt. Tulajdonképpen egyfajta próbavásárlást végeztek.

Az intézet különböző etnikumú képzett tesztelői Brisbane városában érvénytelen bérlettel szálltak fel a buszokra, majd arra kérték a sofőröket, hogy mivel nincs náluk pénz, de el kell jutniuk xy megállóig, hagy utazzanak ingyen.

(Itt a buszok elején lehet felszállni, a buszsofőrök mellett elhelyezett készüléken kell leolvastatni a bérletet - pontosabban kártyát -, illetve tőlük lehet venni jegyet. A kártyán megfelelő összegű pénznek kell lenni az utazáshoz. Amennyiben a leolvasáskor az egyenleg kevesebb a szükségesnél ezt fény és hangjelzés adja a buszvezető és az utazó tudtára.)

A tesztelők olyan megálló nevét mondták, ami kiindulópontjuktól kb. 2 km-re volt, hogy elkerüljék a túl kicsi vagy túl nagy távolság miatti visszautasítást. A próbavásárlók egy része a kísérlet során volt, hogy katonai egyenruhában szállt buszra, egyes esetekben pedig jobb anyagi helyzetet/társadalmi státuszt sugalló üzletember kinézetet öltöttek magukra. A többi esetben átlagos ruházatban végezték munkájukat (nadrág és póló).

A tesztelők nem ismerték a kutatás célját. Az eredményeken túl (felengedték-e őket a buszra vagy sem) fel kellett jegyezniük több paramétert is (pl. időpont, időjárás, buszvezető etnikuma/bőrszíne, sokan vagy kevesen utaznak a buszon, stb.). A kísérlet 2011 májusától 2012 júniusáig tartott.

A vizsgálat résztvevői összesen 1552 esetben próbáltak feljutni a buszokra - az esetek 64%-ában sikerrel tették ezt.

A felmérés rámutatott arra, hogy a buszsoförök diszkriminatívak a feketékkel és az indiaiakkal szemben. Az összes esetet vizsgálva, az eredmények:

A kutatás tapasztalatai szerint a buszvezetők - a feketéket kivéve -  engedékenyebbek voltak a velük azonos etnikumú/bőrszínű tesztelőkkel, továbbá a sofőrök nagyobb arányban engedték még az ingyenes utazást éjszaka és esős időben, valamint ha kevesebb utas volt a buszon. Mindent egybevetve - az utazók etnikumától függetlenül -, a fekete buszvezetők voltak a legmegengedőbbek, az indiaiak pedig a legkevésbé.

A katonai egyenruha viselése és az üzletember kinézet javította a feketék és az indiaiak esélyeit, de a fehérekkel szemben így is hátrányban maradtak. 

Az alábbiakban a megjelenés és az etnikum szerinti eredmények. (Megjegyzés: egyes esetekben az elemszámok alacsonyak voltak, a részletes statisztikai eredményeket ld. az eredeti tanulmányban.)

Forrás: Redzo Mujcic, Paul Frijters: Still Not Allowed on the Bus: It Matters If You’re Black or White!, 2013. március

A teljes tanulmány elérhető itt.

Szerzői jogok és a korrekt információ-felhasználás

További kutatási eredmények, érdekességek Magyarországról és a világról a ZIPP.hu-n

A bölcsesség nem feltétlenül életkorfüggő

Egy kutatás szerint az amerikaiak problémamegoldási képessége az életkor előrehaladtával fejlődik, miközben a japán fiatalok ugyanolyan bölcsek, mint az idősebbek.

Gyakran találkozhatunk azzal a sztereotípiával, hogy a kor előreladtával az emberek bölcsebbek is lesznek. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyi valóságalapja van ennek a feltételezésnek.
Igor Grossmann, a kanadai Waterloo-i Egyetem professzorának két évvel ezelőtti kutatása szerint igenis van kapcsolat az életkor és a bölcsesség között. Az amerikai lakosok között végzett kísérletében kimutatta, hogy a fiatalabbak kevésbé bölcsek, mint az idősebbek - már amennyire mérni lehet az emberi bölcsességet.
A professzor a kutatást most Ázsiára, és ezen belül Japánra is kiterjesztette. Meglepetésére úgy találta, hogy Amerikával ellentétben itt a bölcsesség nem feltétlenül életkorfüggő.
A tanulmányban, amely nemrég jelent meg a Psychological Science-ben, 186, életük különböző szakaszában lévő japán személyt hasonlítottak össze 225 amerikaival. A résztvevőket arra kérték, hogy olvassanak el egy sor ál-újságcikket, amelyek különböző problémákat taglaltak. A cikkek felében csoportok közötti, másik felében pedig egyének közti konfliktushelyzeteket mutattak be. Az egyikben például egy elszegényedett csendes-óceáni sziget lakosai vitatkoztak arról, hogy megengedjék-e egy nemzetközi olajvállalatnak, hogy feltérképezza a helyi kőolajkészletet. A támogatókat a meggazdagodás lehetősége vonzotta, az ellenzők pedig az ökológiai pusztulástól tartottak. Az egyéni cikkek testvérek, barátok vagy házastársak közti konfliktushelyzeteket írtak le. Minden cikk elolvasása után arra kérték az alanyokat, hogy válaszoljanak azokra a kérdésekre, hogy "Mit gondolnak, mi fog ezután történni?" és "Miért gondolják azt, hogy így fog történni?". A válaszaikat felvették, majd a hanganyagot begépelték, a szövegből pedig kivágták az életkorhoz, vagy a nemzetiséghez kötődő információkat. A megszerkesztett verziókat szakértők minősítették. A válaszokat egytől háromig pontozták annak függvényében, hogy mennyire teljesítik a következő kritériumokat: konfliktusmegoldásra való törekvés, kompromisszumkézség, a személyes tudás határainak felismerése, a problémák eltérő perspektíváinak felismerése, illetve, hogy az alany tisztában van azzal, a helyzet időközben tovább romolhat. Az 1-es pontszám azt jelentette, hogy az alany válasza során az illető kritériumot egyáltalán nem vette figyelembe, a 2-es azt jelezte, hogy némileg tekintetbe vette a megfigyelt kritériumot, a 3-as pedig magasfokú odafigyelést jelentett. A résztvevők pontszámát külön-külön összeadták, majd egy 1-től 100-ig terjedő skálára helyezték a kapott értéket, különválasztva a személyközi, illetve a csoportközi "bölcsességet".
A tanulmány eredményei szerint az amerikaiak az életkor előrehaladtával bölcsebbek lesznek. Csoportközi bölcsességük átlaga 45 volt 25 éves korukban és 55 volt 75 éves korukban. A személyközi konfliktusmegoldó osztályzatuk ehhez hasonlóan 46-tól 50-ig emelkedett, ahogy megöregedtek. A japán nemzetiségű alanyok pontszáma azonban erőteljesen szórodott az életkor függvényében, illetve mind a 25, mind a 75 éves generációnak 51 volt a csoportközi pontszáma. Az egyének közti konfliktushelyzetek megoldására 53, illetve 52 pontot kapott a két generáció.
A kutatás eredményei szerint tehát a japánok bölcsessége nem életkorfüggő, hanem velük született "adottság". A kutatást azonban egy paradoxonra is rávilágít. Az amerikai társadalmat individualistának, a japánt pedig inkább kollektivistának tartják számon. A kutatásban azonban a japán pontszám magasabb lett a személyközi problémák megoldása során, amely egy individualistább társadalomra utal. Az amerikaiak, legalábbis az idősebbek, csoportos bölcsességi pontszáma a magasabb: ez pedig kollektív társadalmi tudatra enged következtetni.
Forrás: Transindex/The Economist