Kulturális szokások - infografika

Egy 2013-ban készült Eurobarométer felmérés azt vizsgálta, hogy 2007 óta milyen tendenciák mutathatók ki az európai országok kultúrafogyasztásában. 

Általánosságban egyre kevesebb időt töltünk kulturális tevékenységgel – legyen az akár színdarab vagy tévéműsor, olvasás vagy épp fellépés a helyi tánccsoporttal/énekkarral. Különösen jelentősen visszaesett a magyarok kulturális aktivitása. Magyarországon az elmúlt hét évben közel duplájára, 54 százalékra emelkedett azok aránya, akik soha, nem vagy alig vesznek részt kulturális programokban. Ez az arány egyedül Romániában és Görögországban magasabb (a lista másik végén az aktív Skandináv és a Benelux-államok állnak.)

A felmérés szerint a legnépszerűbb kulturális tevékenység a tévén és rádión keresztüli művelődés. Az emberek mintegy háromnegyede jelölte meg, hogy az elmúlt egy évben hallgatott vagy nézett kulturális programot, és mintegy kétharmada olvasott legalább egy könyvet a legutóbbi 12 hónapban. A passzivitásra a megkérdezettek legfőbb indoka általában az volt, hogy nem érdeklik őket hasonló programok, nincs rá idejük vagy nem telik rá – Magyarországon ez utóbbi volt a leggyakrabban elhangzó érv. A felmérés szerint az európaiak több mint fele használja kulturális tevékenységre az internetet: olvas híreket, keres kulturális információkat, hallgat zenét vagy rádiót online.

 A Eurobarometer legfontosabb megállapításait az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének infógrafikái foglalják össze:

© Európai Unió, 1995-2014 

Forrás és további részletek: http://europapont.blog.hu/2013/12/13/kevesebb_a_kulturara

Szerzői jogok és a korrekt információ-felhasználás

További kutatási eredmények, érdekességek Magyarországról és a világról a ZIPP.hu-n

A válság nők helyzetére gyakorolt hatása

A gazdasági válság tovább növelte a férfiak és nők keresete közti különbséget, és megnehezítette a munka és magánélet közti egyensúly megteremtését - ez derül ki az Eurobarométer nemzetközi nőnap alkalmából készített felméréséből, amely a válság nők helyzetére gyakorolt hatását is elemzi. 

Az összes EU-s válaszadó is, és a magyar megkérdezettek is úgy érzik a válság a legnagyobb hatással a fiatal végzősök munkaerőpiacra való lépésére (nehézségek az első munkahely megtalálásában, elhúzódó tanulmányok) volt. A válaszlehetőségek közül maximum hármat jelölhettek meg a válaszadók. Az összes Európai Uniós állampolgár közül 46% választotta ezt, a magyarok közül ennél több: 57%. A legtöbben  Spanyolországban (68%), a legkevesebben Németországban (20%) vélekedtek így.

A második legtöbbször említett válasz a magyarok esetében a nem hivatalos és nem bejelentett munka volt (42%), az összes uniós lakosnak viszont csak 29%-a mondta, hogy a válságnak erre volt az egyik legnagyobb hatása. Az összes válaszadót tekintve a második leggyakrabban említett válasz a bizonytalan munka növekedése volt (42%), nálunk ezt 36% választotta.

A lista harmadik helyére az összes válaszadót és csak a magyarokat tekintve is, az a válasz került, hogy a válság miatt néhányan olyan munkahelyen dolgoznak, amely nem felel meg képzettségüknek (EU: 37%, Mo.: 38%). A legnagyobb arányban a litvánok osztják ezt a véleményt (52%), a legkisebb arányban a finnek (16%).

A legnagyobb különbség a magyar és az összes válaszadó véleményében a tekintetben mutatkozott, hogy a válság mennyire sújtotta a munka és a magánélet összeegyeztethetőségét. Hazánk lakosainak 30%-a véli úgy, hogy ez nehezebbé vált, az összes válaszadó körében ez az arány csupán 16%.

A megkérdezettek négy olyan területet jelölhettek meg, amelyet szerintük elsőbbségben kellene részesíteni a válságra tekintettel. Az összes válaszadó 2/3-a (66%), a magyaroknak 3/4-e (76%) véli úgy, hogy a legnagyobb hangsúlyt a munkanélküliség elleni harcra kellene fordítani. A legtöbben Litvániában értenek ezzel egyet (81%), a belgáknak viszont csak 55%-a vélekedik így.

A prioritási sorban második helyre került, mind az EU teljes lakosságánál, mind a magyaroknál az oktatásba és képzésbe való befektetés (mindkét esetben 42% választotta). Legtöbben Nagy-Britanniában és Észtországban (55%-55%) támogatják ezt, míg Görögországban és Szlovéniában a legkevesebben (28%-28%).

A teljes mintát nézve, az harmadik legfontosabb területnek az újításba és K+F tevékenységbe történő befektetés bizonyult (27%) említette, a magyarok ezt viszont kevésbé tartják lényegesnek, csak 16% említette. Ez a terület leginkább a spanyolok szívügye, 39% választotta.

Nálunk 26% mondta, hogy a vásárlóerőre, az infláció elleni harcra kellene koncentrálni, az összes uniós lakosnak 25% vélekedett így. Nálunk ez így a 3. legfontosabb terület lett holtversenyben a lakásüggyel, az EU egészét nézve pedig a negyedik legfontosabb.

Míg a lakásügyet hazánkban a válaszadók 26%-a jelölte meg a top prioritások között, az összes válaszadónak csak 16%-a.

A nemek közötti egyenlőtlenségek területén a vizsgáltak közül a három legfontosabbat jelölhették meg a kérdezettek. A férfiak és nők keresete közti különbséget (38%), a nők elleni erőszakot (34%) valamint, a nők munkájának és magánéletének nehéz összeegyeztethetőségét (34%) tartják legfontosabbnak az uniós polgárok. A fizetések közti különbséget a franciák, az osztrákok és a svédek sérelmezik leginkább (51% említette mindegyik ország esetében), a legkevésbé pedig a románok (23%). A nők elleni erőszakot a portugálok tartják a legfontosabbnak (52%), a lengyelek és a hollandok a legkevésbé (20%-20%). A nők munkájának és magánéletének nehéz összeegyeztethetőségét a németek kritizálják a leginkább (48%), a román válaszadók viszont ezt nem tartják fontos egyenlőtlenségnek (16%).

A felmérés során a kutatók rákérdeztek arra is, hogy a válaszadók szerint a nemek közötti egyenlőtlenség egyes területeit tekintve a válság melyek esetében rontott leginkább a helyzeten. (Ezúttal három választ jelölhettek meg a kérdezettek.)

Legsúlyosabb problémának az EU egészét tekintve, és Magyarországon is azt tartották a válaszadók, hogy a nők számára nehezebbé vált összeegyeztetni a magánéletet és a munkát (EU: 30%, Mo.: 35%). Az EU 27 országában szintén 30% említette, hogy érzi úgy, a válság miatt nőtt a férfiak és nők keresete közti különbség, nálunk 26% mondta ezt. Az EU-ban ez így a két leggyakrabban említett válasz egyike, Magyarországon viszont még két másik problémát is valamivel súlyosabbnak éreztek a válaszadók. A nők elleni erőszak romlását a magyarok 30%-a jelölte meg, a családon belüli felelősségek és feladatok egyenlőtlen eloszlásának romlását a nemek között 29%. Az EU egészét nézve ezek az arányok: 23% és 20%.

A 27 országban megkérdezett válaszadók szerint a munkaadók különböző tényezőket mérlegelnek az állásinterjún attól függően, hogy a jelentkező férfi vagy nő. Közel minden második ember (49%, Magyarországon 61%)  gondolja úgy, hogy női jelentkező esetén az számít a leginkább, hogy van-e gyermeke a pályázónak, míg 40% (Magyarországon 55%) szerint a férfiaknál elsősorban a szakmai tapasztalatot veszik figyelembe. Ezzel szemben a megkérdezetteknek csupán ötöde gondolta úgy, hogy a női jelentkezők esetében a szakmai tapasztalat lenne a legfontosabb szempont a döntésnél. 

Az, hogy egy nőnek van-e gyereke a csehek szerint számít a leginkább (62%), a románok szerint a legkevésbé (23%). A férfiak szakmai tapasztalata a ciprusiak szerint nyom a legtöbbet a latba (58%), a dánoknak viszont csak 32%-a gondolja ezt.

A munkahelyteremtést és munkahely megőrzést célzó vizsgált intézkedések közül ötből négyet (képzés, gyermekgondozási lehetőségek megfizethetősége és hozzáférhetősége, vállalkozás indításának támogatása) lényegesen hatékonyabbnak tart az uniós lakosság, mint a magyar. Egyedül a külföldi munkavállalás megkönnyítésének megítélésében nem különbözik erősen a két csoport véleménye.

A dolgozók rendszeres képzését a máltaiak közül tartják a legtöbben nagyon hatékonynak (81%). Ezt a legnegatívabban mi magyarok ítéljük meg, csupán a lakosság 19% gondolja nagyon hatékonynak. A magyarok véleménye jelentősen eltér a többiekétől, a második legkevésbé pozitívan vélekedő lengyeleknek is 30%-a mondta, hogy ezek a képzések nagyon hatékonyak.

A  gyermekgondozási lehetőségek jobb megfizethetőségét és könnyebb hozzáférhetőségét is a magyar lakosság találta a legkevésbé jó eszköznek, legjobbnak pedig a máltai lakosság. Mindkét esetben a magyarok 13%-a mondta, hogy ez nagyon hatékony. Az EU-s átlag 44%, illetve 45%. A könnyebb hozzáférhetőség esetében Magyarországon kívül egyetlen országban sem volt 20% alatti a nagyon hatékony választ adók aránya. 

A saját vállalkozás indítását legjobban az olaszok preferálják (69% szerint nagyon hatékony), legkevésbé pedig mi magyarok (14% szerint nagyon hatékony).

A külföldi munkavállalás megkönnyítésének hatékonyságát legpozitívabbnak a spanyolok ítélték (31% szerint nagyon hatékony), legnegatívabbnak a finnek (8% szerint nagyon hatékony).

A felmérés az Európai Unió 27 országában, összesen 25556 fő telefonos megkérdezésével készült 2013. február 4 és 7 között. Magyarországon 1005 lakost kérdeztek meg.

Forrás: http://www.europarl.europa.eu/pdf/eurobarometre/2013/femme/synth_en.pdf és http://www.europarl.europa.eu/pdf/eurobarometre/2013/femme/FL371%20Women%20and%20gender%20inequalities%20in%20the%20context%20of%20the%20crisis%20HU%20(HU).pdf

Szerzői jogok és a korrekt információ-felhasználás

További kutatási eredmények, érdekességek Magyarországról és a világról a ZIPP.hu-n

Az európaiak véleménye a nemek közötti egyenlőségről a fejlődő országokban

A nemzetközi nőnap  alkalmából az Európai Bizottság Eurobarométer felmérést tett közzé az európai polgároknak a fejlődő országokban a nemek közötti egyenlőséggel és a nők felemelkedésének szükségességével kapcsolatos nézeteiről. A 27 tagállamban több mint 25 000 állampolgárt kérdeztek meg a felmérés során.

A felmérés szerint az európaiak 78%-a véli úgy, hogy a politikai hatalommal rendelkező nők számának növelése pozitív hatást eredményezne a fejlődő országokban. A válaszadók több mint háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy minél több nő vezető szerephez juttatása a fejlődő országokban javítaná az emberi jogok tiszteletben tartását, 72%-uk szerint ez az életkörülményeket is javítaná, és 65 % véli úgy, hogy ez a konfliktusok és háborúk kialakulását is megelőzné. Főként a svéd, finn és ír válaszadók vélték úgy, hogy a befolyásos pozíciókban dolgozó nők pozitív hatást eredményeznének.

Arra vonatkozóan, hogy a fejlődő országokat jellemző problémák milyen hatást gyakorolnak a férfiakra és a nőkre, a válaszadók többsége úgy gondolta, hogy a nők nagyobb mértékben válnak a fizikai erőszak áldozataivá, mint a férfiak (83%), ugyanez igaz az oktatásban való részvétellel kapcsolatos problémákra (63%), az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának és a jövedelem/munkahely hiányára (mindkettő 61%). Csupán az éhségről és az alultápláltságról (50%), valamint a HIV/AIDS–ről (59 %) vélték úgy az uniós válaszadók, hogy hozzávetőlegesen egyenlő arányban érinti a férfiakat és nőket.

Tíz európai válaszadóból több mint 9 van azon a véleményen, hogy a nemek közötti egyenlőség általában véve javítja a társadalmak működését, és hogy valamennyi támogatási programnak kiemelt figyelmet kell fordítania a nők jogaira. A nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vélemények az EU-n belül meglehetősen kismértékben különböztek, a legmagasabb érték Svédországban, Hollandiában és Romániában született (96%), a legalacsonyabbak pedig Lettországban, Szlovéniában (mindkét országban 87 %), valamint Észtországban (86 %).

A magyarok véleménye

A fejlődő országokban a politikai hatalommal rendelkező nők számának növekedését az EU-s átlagnál valamivel pozitívabbnak ítélték a magyar válaszadók. Négy-négy százalékponttal magasabb a magyarok körében azok aránya, akik szerint ez javítana az emberi jogok tiszteletben tartásán, valamint a konfliktusok és háborúk megelőzésén.

A nők szerepét a konfliktusok és háborúk megelőzésében másképp ítélik meg az egyes demográfiai csoportba tartozók. Mind az összes EU-s válaszadót, mind a magyarokat tekintve megállapítható, hogy az életkorral nőtt azok aránya, akik szerint a nők pozitív hatással lennének a kérdésre. Ugyanakkor érdekesség, hogy a 24 évesen felüliek körében minden korcsoportban nagyobb arányban mondták a magyar válaszadók, hogy a hatalomban lévő nők számának növekedése javítana a helyzeten, a 15-24 évesek körében viszont a magyarok pesszimistábbnak bizonyultak a kérdésben.

Azzal kapcsolatosan, hogy a fejlődő országokat jellemző problémák milyen hatást gyakorolnak a férfiakra és a nőkre több ponton is eltér az Európai Unió teljes lakosságának és a magyaroknak a véleménye. 

Az összes válaszadó 63%-a, míg a magyaroknak csak 42%-a vélekedett úgy, hogy az oktatáshoz való hozzáférés problémái nagyobb hatást gyakorolnak a nőkre. Hasonló különbséget mértek a kutatók az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását illetően is. A teljes európai uniós lakosság 61%-a szerint ennek hiánya problematikusabb a nők esetében, a magyarok közül viszont csak 42% vélekedett így.

A jövedelem/munka hiányát tekintve az összes megkérdezett 6/10-e (61%) véli úgy, hogy ez jobban sújtja a nőket, közel 1/3-uk (28%) szerint a nőkre és a férfiakra is azonos hatást gyakorol, míg 1/10-ük (9%) szerint inkább a férfiakra nézve jelent problémát. Ezzel szemben a magyar válaszadók közül közel ugyanannyian (38% illetve 40%) mondták, hogy a nőkre gyakorol nagyobb hatást gyakorol, illetve hogy mindkét nemre egyformán hat a jövedelem és a munka hiánya. A magyarok 21%-a nyilatkozott úgy, hogy inkább a férfiak ennek az elszenvedői - az összes a kutatásban résztvevő ország közül nálunk mondták ezt a legtöbben.

 

A fejlődő országokban a jövedelem/munka hiányának hatásával kapcsolatosan erősen különbözik az egyes országok lakosságának véleménye. A legtöbben a szomszédos Ausztriában (76%) gondolják, hogy ez a nőket jobban érinti, a legkevesebben pedig a szintén szomszédos Romániában (31%). 

A magyarok és az európai unió lakosságának véleménye lényegében megegyezik a tekintetben, hogy a fejlődő országoknak nyújtott támogatásoknál kiemelt figyelmet kellene fordítania a nők jogait és az esélyegyenlőséget, valamint az illetően is, hogy a nemek közötti egyenlőség javítja a társadalmak működését.

A felmérés az Európai Unió 27 országában, összesen 25559 fő telefonos megkérdezésével készült 2013. február 7 és 9 között. Magyarországon 1001 lakost kérdeztek meg.

Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_372_fact_hu_hu.pdf és http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_372_en.pdf

Ld. még a témában (szintén eurobarométer felmérés): A magyar lakosság véleménye a legszegényebb országok iránti szolidaritásról

Szerzői jogok és a korrekt információ-felhasználás

További kutatási eredmények, érdekességek Magyarországról és a világról a ZIPP.hu-n

Az európai lakosság véleménye a levegőminőségről

A legújabb felmérések szerint az európai polgárok többsége (56%-a) úgy véli, a levegő minősége romlott az elmúlt tíz évben. Olaszországban a lakosok 81%-a osztja ezt a nézetet, és Cipruson, Franciaországban, Görögországban, Magyarországon, Romániában és Spanyolországban a megkérdezettek 70–75%-a vallja ugyanezt.  

Az Attitudes of Europeans towards Air Quality (Az európaiak hozzáállása a levegőminőséghez) című Eurobarométer felmérés szerint a lakosság túlnyomó része támogatná a további uniós fellépéseket ezen a területen. A résztvevők csaknem négyötöde (79%) szerint az EU-nak újabb intézkedéseket kellene javasolnia a légszennyezettség csökkentésére. A felmérés során megkérdezték a résztvevőket arról, hogy ismerik-e az uniós levegőminőségi előírásokat és a nemzeti kibocsátási határértékeket, és az igennel válaszolók (mindkét esetben 25%) közül a többség (58% és 51%) úgy gondolta, ezeket szigorítani kell.

A felmérés szerint az emberek általában elégedetlenek a levegőminőséggel kapcsolatos problémák megoldására jelenleg érvényben lévő intézkedésekkel, az európaiak 72%-a nincs megelégedve a levegő tisztaságának javításáért végzett hatósági munkával. Az is kiderült, hogy a többség szerint a levegő minőségéről kevés információ áll rendelkezésre, az európaiak 59%-a nem érzi magát kellően tájékozottnak a levegő minőségével kapcsolatos kérdésekről, és Spanyolországban a válaszadók 31%-a, illetve Luxemburgban, Cipruson és Lettországban 27%-a úgy érzi, semmilyen tájékoztatást nem kap.

Amikor a levegő minőségét leghatékonyabban javító fellépésekről kérdezik őket, 43% szerint kellene szigorúbban szabályozni az ipari és energiaágazati kibocsátásokat. A légszennyezés legfontosabb forrásai között a gépjárművek (96%), az ipar (92%) és a nemzetközi közlekedés (86%) kibocsátásait tartják számon.

A légszennyezés által az egészségre és a természetre gyakorolt hatások szintén sokakat foglalkoztatnak. Tízből kilenc európai szerint a levegő szennyezettségével összefüggő betegségek, mint a légzőszervi, valamint szív- és érrendszeri bajok komoly gondot jelentenek. Nagyjából tízből nyolc ember szerint komoly probléma az elsavasodás és az eutrofizáció.

A megkérdezettek az elektromos autókat és az elektromos-gázolajos hibrideket tartják a legelőnyösebbnek a levegő tisztasága szempontjából, az otthonok fűtésére pedig az elektromos fűtést tartják a legkörnyezetbarátabbnak, amit a fa eredetű biomassza, a gáz és a biomassza pellet követ a sorban. Tízből hét ember szerint előtérbe kell helyezni a megújuló energiákat, mert ezek a jövő legfontosabb energiaforrásai. Az európai polgárok 85%-a ért egyet az úgynevezett „a szennyező fizet” elvvel, vagyis hogy a szennyezés okozójának fizetnie kell az egészség és a környezet szempontjából káros hatásokért. Amikor a felmérés résztvevőit megkérdezték, mit tehetnének személyesen a levegő minőségének javításáért, legtöbben azt válaszolták: az autójukat kellene kevesebbet használniuk (63%), illetve elöregedett energiafogyasztó berendezéseiket kellene hatékonyabbra cserélniük (54%) a kevesebb szennyezés érdekében.

A magyarországi eredményekből

Tájékozottság a levegőminőségről

Az EU teljes lakosságát tekintve tízből négyen érzik magukat kellően tájékozottnak a levegő minőségével kapcsolatos kérdésekben. Nálunk lényegesen többen vannak, akik úgy érzik megfelelően informáltak a témában, a magyarok 6/10-e állította ezt. Ennél jobb eredményt csak Finnországban mértek a kutatók, ott a lakosság 68%-a nyilatkozott így.

Az elmúlt 10 évben történt változások és az intézkedés szintje

A magyar lakosság 3/4-e (75%) véli úgy, hogy az elmúlt 10 évben romlott a levegő minősége Magyarországon. Az EU teljes lakosságát tekintve, a megkérdezettek 56%-a mondta, hogy hazájában rosszabb lett a levegő minősége. Nálunk magyaroknál csak az olaszoknak rosszabb a véleménye a témában (81%). A legkevesebben Írországban (29%) tapasztalták a levegőminőség romlását, ugyanakkor a legtöbben Csehországban (37%) érezték úgy, hogy a vizsgált időszakban ez nemcsak, hogy nem romlott, de javult is.

Mind a magyar lakosság, mind a teljes EU lakosság többsége úgy gondolja, a légszennyezéssel kapcsolatos kihívásokat európai szinten lehet a legjobban kezelni.

A levegőminőségi problémák leghatékonyabb kezelési módszerei

A válaszadók összesen három olyan megoldást választhattak, amelyek szerintük leghatékonyabbak a probléma megoldásában. A legtöbben a szigorúbb szennyezési ellenőrzésekben bíznak - igaz ez az EU-ra és Magyarországra nézve is. Egy jelentősebb különbség volt a véleményekben, míg az összes válaszadó 17%-a gondolja azt, hogy a légszennyező tevékenységekre  kivetett adók növelése jó módszer lenne, addig a magyaroknak csak 9%-a.

Az EU szerepe a levegőhöz kapcsolódó problémák kezelésében

Annak ellenére, hogy a magyarok körében lényegesen többen vannak, akik szerint romlott a levegőminőség az elmúlt 10 évben (Mo.: 75%, EU: 56%), hazánkban valamivel kevesebben vannak, akik úgy vélik, hogy az EU-nak további intézkedéseket kellene javasolnia a probléma megoldására (Mo.: 74%, EU: 59%).

Ha az EU kidolgozna egy stratégiát a légszennyezés kezelésére, annak fő prioritása mind a teljes Eu-s lakosság, mind pedig a magyarok szerint az ipari légszennyezés kellene, hogy legyen. A második legfontosabbnak a közlekedésből adódó légszennyezést jelölték meg a válaszadók.

Egy érdekes különbség, hogy az EU teljes lakosságának 20%-a szerint a fő prioritások között kellene, hogy szerepeljen más országok/régiók légszennyezése, hazánkban viszont csak a megkérdezettek 12%-a gondolja ezt.

A levegő minőségével kapcsolatos legújabb Eurobarométer felmérést 2012 őszén az összes tagállamban elvégezték, összesen 25525 (Magyarországon 1003) tizenöt éves vagy annál idősebb uniós polgár válaszolt számos levegőminőséggel összefüggő kérdésre. Az eredmények többek között az uniós levegőminőségi szakpolitika felülvizsgálata során kerülnek felhasználásra.

Forrás:  http://europa.eu/rapid/press-release_IP-13-6_hu.htm, http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_360_fact_hu_hu.pdf, http://ec.europa.eu/public_opinion/images/lang_en3.gif

Fotó: pixabay

Szerzői jogok és a korrekt információ-felhasználás

A magyar lakosság véleménye a legszegényebb országok iránti szolidaritásról

A napokban a ZIPP.hu beszámolt arról, hogy az Eurobarométer felmérésének eredményei szerint az uniós polgárok 85%-a vélekedik úgy, hogy Európának a gazdasági válság ellenére továbbra is segítenie kell a fejlődő országokat. Magyarországon kevesebben tartják ezt fontosnak: a válaszadók 73 százaléka.
Az alábbiakban részletesebben is bemutatjuk "Az európaiak nézetei a fejlesztési segély politikáról" című kutatás Magyarországra vonatkozó eredményeit, összehasonlítva az uniós átlagokkal.
A fejlődő országok támogatásának fontosságát a magyar válaszadóknál csak a szlovénok értékelték kevéséb fontosnak (72%). A lista végén velünk azonos eredménnyel még az észtek állnak, elején pedig a svédek, akiknek 97%-a tartja fontosnak ezt. Svédország után a sorban Dánia (94%), valamint Németország és Lengyelország áll (mindkettő esetében 90%). 
A magyarok közül minden ötödik ember (20%) gondolja azt, hogy a válság ellenére is nagyon fontos a fejlődő országok támogatása, ennél kisebb arányban csak a portugál válaszadók nyilatkozatak így (17%). A másik végletet Svédország és Ciprus képviseli, ahol a válaszadók 70%-a, illetve 63%-a véli nagyon fontosnak.

A felmérés egy kérdése arra vonatkozott, hogy az EU igéretett tett arra, hogy a fejlődő országoknak szánt támogatásokat növelni fogja. A válaszadóknak arról kellett véleményt nyilvánítaniuk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, ebben az ügyben hogyan kellene eljárnia az EU-nak. Az EU polgárok 49%-a, a magyarok 44%-a válaszolta azt, hogy az ígéretet be kellene tartani, azt pedig, hogy még ennél is jobban kellene növelni a támogatást 12%, illetve 7% mondta. Az összes válaszadó 17%-a szerint az ígéret ellenére sem kellene növelni a fejlődő országoknak nyújtott segélyeket, a magyarok 21%-a vélekedik így. Vannak, akik szerint mivel már nem tudjuk megengedni magunknak, csökkenteni kellene a támogatásokat, az EU lakosságának 18%-a, a magyarok 26%-a gondolja ezt. A csökkentés mellett legtöbben Bulgáriában foglaltak állást (38%), de sokan gondolkodnak így Szlovéniában (32%) és Görögországban (30%) is. Legkevesebben a svédek közül értenek egyet ezzel (6%). 

Míg az összes válaszadó esetében tízből három vélekedik úgy, hogy az EU-nak segíteni kell a fejlődő országokat, tekintet nélkül arra, hogy nehéz helyzetben vannak-e vagy sem, a magyarok közül csak tízből két megkérdezett mondta ezt. A többség mindkét csoport esetében úgy vélte, hogy a nehéz helyzetekben lévő országokat kellene jobban segíteni (EU átlag: 61%, Magyarország: 72%).
Bár minden országban azok vannak többségben, akik szerint segélyezéskor előnyben kell részesítni a nehéz helyzetben lévő államokat, jelentős az eltérés egyes nemzetek véleménye között. A máltaiak (79%) és az észtek (76%) nálunk is nagyobb arányban szavaztak amellett, hogy szükséges a megkülönböztetés. A romániai lakosoknak viszont csak 38%-a és a lett válaszadóknak is kevesebb, mint a fele (48%) gondolja ezt. A legmagasabb azok aránya, akik szerint nem szükséges vizsgálni, hogy milyen helyzetben vannak az országok, a svédek (42%), a dánok (41%) és a görögök (40%) körében.

A magyar lakosság véleménye nem tér el jelentősen az összes EU-s állampolgárétól atekintetben, hogy szükséges-e segélyezni azokat az országokat (pl. Kína, India, Brazília), ahol a gazdaság gyorsan növekszik ugyan, de a lakosság egy része még mindig szegénységben él. Az összes megkérdezett 39%-a folytatná ezen országok segélyezését, 55%-a nem. A magyarok körében ezek az arányok: 40% és 58%. A legnagyobb arányban szlovének (73%) és a hollandok (71%) utasítják el ezeknek az államoknak a támogatását.

Azzal kapcsolatban, hogy a fejlesztési politikának elsősorban mire kellene helyeznie a hangsúlyt, a válaszadók az általuk három legfontosabbnak ítélt területet jelölhették meg. Az összes EU lakos körében a lista élén a következők állnak: emberi jogok (34%), oktatás (33%), egészség (32%). A magyarok közül legtöbben a mezőgazdaság és élelmiszerellátás biztonságát (43%), a gazdasági növekedést (41%) és az egészséget (28%) választották.

 

Érdekes különbség, hogy míg az unió teljes lakosságának véleménye szerint a szegény országok fejlődését elsősorban a korrupció hátráltatja, addig Magyarországon a legtöbben a pénzügyi források hiányát jelölték meg mint legfőbb akadályt.

Igen nagy a különbség az összes válaszadó és a magyarok közt atekintetben, hogy hajlandóak lennének-e többet fizetni olyan élelmiszerekért vagy termékekért, amelyekkel fejlődő országok lakóin segíthetnek. Az egész Európai Unióban átlagosan 44 % lenne hajlandó erre, míg Magyarországon mindössze 25 %. A legnagyobb a fizetési hajlandóság a svédek (76%), a hollandok (76%) és a luxemburgiak (70%), a legalacsonyabb a lettek (19%), bolgárok (16%) és a portugálok (12%) körében.
A válaszadók kora szerint vizsgálva az eredményeket, az látható, hogy mind az unió teljes lakosságának, mind a magyarok körében csökken a fizetésre való hajlandóság az életkor növekedésével, de a magyarok esetében lényesen nagyobb mértékben, azaz összes válaszadó és a magyarok véleménye között az életkor növekedésével egyre nagyobb a differencia. A különbség a 15-24 évesek esetében 15 százalékpont, az 55 éven felüliek estében viszont már 23 százalékpont.

Sem az unió teljes lakossága, sem pedig a magyar lakosság nem túl tájékozott atekintetben, hogy hova kerülnek a nemzeti, illetve az EU-s fejlesztési segélyek. Az előbbi esetében az unió lakosainak 44%-a nyilatkozott úgy hogy semmit nem tud róla, a magyaroknak pedig 68%-a. Az EU-s segélyek esetében ezek az arányok: 53% és 69%. Azok aránya, akik azt válaszolták, hogy sokat tudnak, egyik esetben sem haladta meg a 4 %-ot.

A felmérés 2012. június 2. és június 17. között zajlott, melynek keretében 26622 legalább 15 éves uniós lakost kérdeztek meg személyesen, ebből Magyarországon 1009 főt.
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_392_en.pdf, http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_392_fact_hu_hu.pdf

Ez az írásom eredetileg a zipp.hu-n jelent meg.

Szerzői jogok és a korrekt információ-felhasználás

Eurobarométer-felmérés az internetezés biztonságával kapcsolatban

Egy júliusban publikált Eurobarométer-felmérés tanúsága szerint az internethasználók rendkívül aggályosnak ítélik a kiberbiztonság helyzetét: a válaszadók 89%-a tartózkodik a személyes adatok interneten történő közlésétől, 74%-uk véleménye szerint pedig az elmúlt évben megnőtt az esélye annak, hogy számítástechnikai bűnözés áldozatává váljunk.

Az európai internethasználók 12%-a volt már online csalás szenvedő alanya, míg 8%-uk személyazonosság-lopás áldozatául esett. Mindazonáltal az internetezők 53%-a egyetlen online jelszavát sem változtatta meg az elmúlt évek során.

Az összes uniós tagállamból származó közel 27 000 európai polgár megkérdezésével készült felmérésből kitűnik, hogy szoros összefüggés áll fenn a számítástechnikai bűnözés veszélyeiről szóló tájékoztatás, illetve az emberek internetes tranzakciókkal kapcsolatos bizalma között. A banki ügyletek vagy vásárlások interneten történő intézése iránt kellő bizalommal rendelkezők többsége azt állítja, kellően tájékozottnak érzi magát a számítástechnikai bűnözést illetően.

A felmérés további fontos megállapításai:
 • az internethasználók 53%-a állítja azt, hogy online vásárol árucikkeket és szolgáltatásokat, 52%-uk látogatja a közösségi oldalakat, 20%-uk pedig árucikkeket és szolgáltatásokat értékesít az interneten keresztül,
• a válaszadók 29%-a nem meri az internetet pl. online banki műveletek vagy online vásárlások céljára használni,
 • 59%-uk érzi úgy, hogy nem ismeri eléggé a számítógépes bűnözés veszélyeit,
• 40%-uk aggódik amiatt, hogy illetéktelen személyek hozzáférnek a személyes adataikhoz és azokkal visszaélnek, 38%-uk pedig az online fizetési műveletek biztonságát tartja aggályosnak.

A magyarországi eredmények:

Néhány fontosabb eredményt kiemelek, további részletek a diagramokon.

A magyar 14 éven felüli lakosság 62%-a internet használó. Az összes megkérdezett 24%-a kapcsolódik a világhálóra naponta többször, 15%-a pedig naponta.

Magyarország internetező lakosainak több, mint 6/10-e (64%) használ közösségi oldalt, online vásárolni 22% szokott, online bankolni pedig 19%. Honfitársaink az EU átlagnál nagyobb arányban említették, hogy szoktak híreket olvasni a neten (64%/79%), játszani (27%/32%) és közösségi oldalakat használni (52%/64%).

Az internetező magyarok 66%-a egyetlen online szolgáltatásokhoz hozzáférést biztosító jelszavát sem változtatta meg az elmúlt egy évben, de az EU egészét tekintve is több mint a válaszadók fele (53%) válaszolta ezt.

Érdekesség, hogy az online bankolással, vásárlással kapcsolatos aggályaikkal kapcsolatban az EU lakosoknak csak 24%-a mondta azt, hogy jobban szereti személyesen intézni ezeket a dolgait, addig a magyar válaszadóknál ez az arány 44%.

A számítógépes bűnözés veszélyeivel kapcsolatban a magyarok 30%-a érzi magát jól tájékozottnak. A "védekezés" terültén nem bizonyultak túl aktívnak a hazai válaszadók, jellemzőbb hogy a vírusirtók, beállítások, jelszócserék stb. helyett inkább lemondanak az online vásárlásról és bankolásról, továbbá csak saját gépük használatával próbálják elkerülni a kiber-támadókat.

A felmérés 2012 márciusában készül 26593 14 évesnél idősebb EU lakos személyes megkérdezésével, Magyarországon 1010  kérdőív készült.

Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_390_en.pdf, http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_390_fact_hu_hu.pdf

Felmérés a nyelvtudásról az EU-ban (frissítve)

Az Eurobarométer nemrég közvélemény-kutatást végzett arról, hogyan vélekednek az uniós polgárok a többnyelvűségről és az idegennyelv-tanulásról. 

Tíz európai polgárból csaknem kilenc meg van győződve arról, hogy nagyon hasznos az idegennyelv-tudás, és 98 % állítja, hogy gyermekei jövője szempontjából jó a nyelvek elsajátítása.

A legszélesebb körben beszélt anyanyelv a német (16%), melyet az olasz és az angol (mindkettő 13%), majd a francia (12%), végül a spanyol és a lengyel (mindkettő 8%) követ.

 A legszélesebb körben beszélt öt idegen nyelv továbbra is az angol (38%), a francia (12%), a német (11%), a spanyol (7%) és az orosz (5%). Az angol 19 tagállamban a legszélesebb körben beszélt idegen nyelv abból a 25-ből, ahol nem hivatalos nyelv (azaz az Egyesült Királyságot és Írországot nem számítva).
A 2005-ös Eurobarométer-felméréssel összevetve Ausztriában (+16 százalékponttal 78%-ra), Finnországban (+6 ponttal 75%-ra) és Írországban (+6 ponttal 40%-ra) növekedett a legjelentősebb mértékben azon válaszolók aránya, akik – saját bevallásuk szerint – legalább egy idegen nyelvet beszélnek társalgási szinten. Ezzel ellentétben jelentősen csökkent a legalább egy idegen nyelvet beszélők aránya Szlovákiában (-17 százalékponttal 80 %-ra), Csehországban (-12 ponttal 49%-ra), Bulgáriában (-11 ponttal 48%-ra), Lengyelországban (-7 ponttal 50%-ra) és Magyarországon (-7 ponttal 35%-ra).

2005 óta az egyik legszembeötlőbb változás, hogy az internet az állampolgárokat „passzív” idegen nyelvi készségeik, az olvasás és a hallott szöveg értésének fejlesztésére ösztönzi. 10 százalékponttal, 26%-ról 36%-ra nőtt azon európaiak száma, akik rendszeresen használnak idegen nyelvet internetezés közben, például a közösségi médián keresztül.
 

Az Európai Bizottság önálló tanulmánya, az első európai nyelvi kompetenciamérés azonban kiemeli, hogy amikor a gyakorlatra kerül a sor az idegen nyelvi készségek tekintetében, nagy különbségek mutatkoznak a törekvések és a valóság között: 14 európai országban, tizenéves tanulók körében végzett tesztekből kiderült, hogy csupán 42%-uk rendelkezik megalapozott nyelvtudással az első idegen nyelv, és 25%-uk a második idegen nyelv tekintetében. Jelentős azoknak a száma – első idegen nyelv esetén 14%, második idegen nyelv esetén 20% –, akik még az „alapszintű nyelvhasználó” szintet sem érik el.

Magyar eredmények

Mi magyarok (az anyanyelvünkön kívül) a leghasznosabbnak az angol és a német nyelvet tartjuk. A megkérdezetteknek két nyelvet kellett megemlíteniük, előbbit 64%, utóbbit 48% választotta.
Az EU összes (27) tagállamában az angolt 67% jelölte meg, ugyanakkor a németet csak 17%.
Míg a magyar lakosságnak csak 5%-a tartja hasznosnak a francia, és 2%-a a spanyol nyelvet, a teljes európai közösség esetében ezek az arányok: 16% és 14%.

Érdekes - bár cseppet sem meglepő - az az eredmény, hogy az EU lakosságának 44%-a szívesebben nézi a külföldi filmeket és programokat felirattal, míg 52% a szinkronizált műsorokat részesíti előnyben, a magyarok esetében viszont csupán 27% preferálja a feliratot, 72% inkább a szinkront kedveli.

Társalgási szinten a magyarok 35%-a beszél legalább egy idegennyelvet. Ezzel a legrosszabb teljesítményt nyújtjuk az EU-ban.

Forrás: piackutatas.blogspot.com, Eurobarométer

országok nevének rövidítéseit ld. a bejegyzés végén 

Társalgási szinten a magyarok 20%-a beszél angolul, 18%-a németül, franciául és oroszul 3%-3%, spanyolul pedig csupán 1%. Hazánk lakosainak 30%-a úgy nyilatkozott úgy a felmérés során, hogy nem szeretne nyelvet tanulni, vagy meglévő nyelvtudását fejleszteni, az EU összes lakosa közül viszont csupán 16% vélekedik így.

A magyarok többsége (71%) szerint a nyelvtanulás legfőbb előnye az, hogy így az ember képes lesz más országban dolgozni, továbbá több mint felük (56%) gondolja azt, hogy az idegennyelvtudás hozzásegítheti az embert, hogy jobb munkát kapjon Magyarországon.
Míg az EU lakosai közül 47% gondolja azt, hogy az idegen nyelv ismerete azért (is) jó, mert nyaralása során tudja azt használni, a magyaroknak csak 26%-a. Az összes megkérdezett 38%-a tartja  a nyelvtudás előnyének azt, hogy így megérthetik a más kultúrájú embereket, és 29%-a, hogy külföldi emberekkel találkozhat, addig a magyar válaszadók esetében ezek az arányok: 29% és 11%.

 „Az európaiak és nyelveik”-ről szóló Eurobarométer-felmérést 2012 tavaszán végezték. Csaknem 27 000  15 éves vagy annál idősebb embert kérdeztek meg anyanyelven folyó személyes beszélgetés keretei között. 

Az európai nyelvi kompetenciamérést 2011 tavaszán végezték. Csaknem 54 000 diák vett részt a felmérésben 14 országból és 16 oktatási rendszerből (Anglia, Belgium három nyelvi közössége, Bulgária, Észtország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Málta, Portugália, Spanyolország, Svédország és Szlovénia). Az értékelés összehasonlítható adatokat nyújt az idegen nyelvi kompetenciák szintjéről a 14-15 éves tanulók körében. A tesztek minden országban az olvasás, a hallás utáni értés és az írás készségeit mérték két nyelven az EU öt legszélesebb körben tanított hivatalos nyelve – az angol, a francia, a német, az olasz és a spanyol – közül.

Országok nevének rövidítései a táblázatban: 
BE  Belgium     CZ  Csehország    BG  Bulgária     DK  Dánia     DE  Németország
EE  Észtország      EL  Görögország    ES  Spanyolország    FR  Franciaország     
IE  Írország    IT  Olaszország    CY  Ciprus    LT  Litvánia    LV  Lettország    
LU  Luxemburg    HU  Magyarország    MT  Málta     NL  Hollandia    AT  Ausztria
PL  Lengyelország     PT  Portugália     RO  Románia     SI  Szlovénia    SK  Szlovákia
FI  Finnország     SE  Svédország    UK  Egyesült Királyság

Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/index_en.htm

Két hónappal a bejegyzés után rátaláltam egy magyar nyelvű összefoglalóra is az Európai Bizottság honlapján. Íme:

386. sz. különleges Eurobarométer-felmérés
Az európaiak és nyelveik
ÖSSZEFOGLALÁS

ƒ  Az EU népességének megfelelően a legszélesebb körben beszélt anyanyelv a német (16%), melyet az olasz és az angol (13-13%), majd a francia (12%), a spanyol és a lengyel (8-8%) követ. Az uniós állampolgárok többségének  az anyanyelve annak az országnak az egyik hivatalos nyelve, ahol él.
ƒ  Valamivel több mint az uniós állampolgárok fele  (54%)  képes legalább egy másik nyelven társalgást folytatni, egynegyede (25%) tud legalább két további nyelven beszélni és tízből egy (10%) ismer alaposan legalább hármat. Luxemburgban (98%),  Lettországban (95%),  Hollandiában (94%),  Máltán (93%),  Szlovéniában,  Litvániában (92-92%) és  Svédországban (91%) szinte minden válaszoló azt állítja, hogy beszél legalább egy másik nyelvet az anyanyelvén kívül.
ƒ  Az Eurobarométer korábbi felmérésével összehasonlítva  Ausztriában (+16 százalékpont 78%-ra),  Finnországban (+6 százalékpont 75%-ra) és Írországban (+6 százalékpont 40%-ra)  növekedett a legjelentősebb mértékben azon válaszolók aránya, akik  legalább egy idegen nyelvet beszélnek társalgási szinten. Ezzel ellentétben jelentősen  csökkent a legalább egy idegen nyelvet beszélők aránya Szlovákiában (-17 százalékpont 80%-ra),  Csehországban (-12 pont 49%-ra),  Bulgáriában (-11 pont 48%-ra),  Lengyelországban (-7 pont 50%-ra) és  Magyarországon (-7 pont 35%-ra). Ezekben az országokban 2005 óta csökkenés tapasztalható azoknak az arányát tekintve, akik az oroszt vagy a németet beszélik idegen nyelvként.
ƒ  A  legalább két idegen nyelvet beszélők arányát tekintve  jelentős növekedés kevés országban figyelhető meg, leginkább  Olaszországban (+6 százalékpont 22%-ra) és Írországban (+5 pont 18%-ra). Kilenc  tagállamban  azonban  jelentős, több mint 5 százalékpontos  csökkenés
mutatkozik:  Belgiumban (-16 százalékpont 50%-ra),  Magyarországon (-14 pont 13%-ra),  Bulgáriában (-12 pont 19%-ra),  Lengyelországban (-10 pont 22%-ra),  Portugáliában (-10 pont 13%-ra),  Máltán (-9 pont 59%-ra),   Luxemburgban (-8 pont 84%-ra),  Dániában (-8 pont 58%-ra) és

Észtországban (-6 pont 52%-ra). Magyarország (65%),  Olaszország (62%), az  Egyesült Királyság és
Portugália (61-61%) és Írország (60%) azok az országok, ahol a legkevésbé valószínű, hogy a válaszadók beszélnek bármilyen idegen nyelvet.
ƒ  A legszélesebb körben beszélt öt idegen nyelv továbbra is az angol (38%), a francia (12%), a német (11%), a spanyol (7%) és az orosz (5%). Az  angol országos szinten  19 tagállamban a  legszélesebb körben beszélt idegen nyelv abból  a 25-ből, ahol az angol nem hivatalos nyelv (azaz, az Egyesült Királyságot és Írországot nem számítva). Az  angolt, a németet, a spanyolt és az oroszt idegen nyelvként  beszélő uniós állampolgárok többsége úgy  gondolja, hogy  készségei jobbak az alapszintnél. A készség szintjének minősítése nagyjából hasonló a 2005-ös felmérésben látottakhoz.
ƒ  A válaszadók alig több mint kétötöde (44%) állítja, hogy legalább egy idegen nyelvet megért annyira, hogy  figyelemmel kísérje a híreket a rádióban vagy a televízióban. A legszélesebb körben értett nyelv az angol; az uniós állampolgárok egynegyede (25%) képes az ezen a nyelven közvetített rádiós vagy televíziós híreket figyelemmel kísérni. A franciát és a németet 7-7%, míg a spanyolt 5%, az oroszt 3%, az olaszt pedig 2% említette.
ƒ  Ugyancsak valamivel több, mint az uniós állampolgárok kétötöde (44%) képes újság- vagy magazincikkeket olvasni idegen nyelven. A legelterjedtebb idegen nyelv itt is az angol; és hasonlóan 25% azoknak az aránya, akik képesek ezen a nyelven újság- vagy magazincikket olvasni. A válaszadók 7%-a említi a franciát és 6%-a a németet. A következő a spanyol (4%), melyet az orosz és az olasz követ (2-2%).
ƒ  Valamivel kisebb  az aránya azoknak az uniós állampolgároknak, akik megértenek egy idegen nyelvet annyira, hogy  interneten keresztül kommunikálni tudjanak (például e-mailezés, a Facebook vagy a Twitter használata során) – 39%-uk állítja, hogy legalább egy idegen nyelven képes erre. A legtöbbször említett nyelv itt is az angol; és hasonló, 26% azoknak az aránya, akik képesek az internetes kommunikációra ezen a nyelven. A franciát és a németet a válaszadók 5-5%-a említette,  míg a spanyolt 3%, az oroszt és az olaszt pedig 1-1%.
ƒ  Csupán  alkalmi jelleggel használja az idegen nyelveket azon uniós állampolgárok többsége  (69%), akik társalgási szinten beszélik  őket. Tízből hárman (30%) használnak idegen nyelveket gyakran, de nem napi szinten, és egynegyedük (25%) teszi ezt minden nap vagy majdnem minden nap. 
ƒ  Rendszeresen használják idegennyelv-tudásukat azok az uniós állampolgárok, akik  filmeket/televíziót néznek vagy  rádiót hallgatnak (37%),  interneteznek (36%) és  barátokkal kommunikálnak (35%). A válaszadók 27%-a állítja, hogy rendszeresen használ idegen nyelvet a
munkahelyen való kommunikáció során, és 50% beszéli nyaralás közben külföldön.
ƒ  A legszembetűnőbb változás 2005 óta, hogy  megnőtt azon uniós állampolgárok aránya, akik rendszeresen használnak idegen  nyelveket internetezésre (+10 százalékpont), illetve  filmnézés/televíziózás vagy rádióhallgatás közben (+8 pont). A 2005-ös 13%-ról 2012-re 9%-ra csökkent azok aránya, akik semmilyen szituációban nem használnak idegen nyelveket.
ƒ  Az  uniós állampolgárok többsége nem jellemzi magát aktív nyelvtanulóként. Nagyjából egyharmaduk (23%) soha nem tanult nyelvet, míg több mint kétötödük (44%) nem tanult nyelvet a közelmúltban és nem is tervez tanulni.
ƒ  Csak töredékük (14%) folytatta a nyelvtanulást az elmúlt két évben; tízből kevesebb mint egy (7%) kezdett új nyelvet tanulni az elmúlt két évben; és hasonló azoknak az aránya (8%), akik nem tanultak a közelmúltban nyelvet, de azt tervezik, hogy jövőre elkezdik.
ƒ  Az uniós állampolgárok háromötöde (61%) szerint egy új nyelv megtanulásának legnagyobb előnye a külföldi munkavégzés lehetősége. A válaszolók valamivel több mint fele (53%) tekint így a munkahelyen való nyelvhasználatra (a külföldre való utazást is beleértve). Valamivel kevesebb azok aránya, aki ezzel összefüggésben a külföldön való tanulás lehetőségét (46%), illetve a külföldi
nyaralás közbeni nyelvhasználatot (47%) említik.
ƒ  Az uniós állampolgárok  88%-a  véli úgy, hogy az anyanyelven kívüli más nyelvek ismerete nagyon hasznos.
ƒ  A válaszolók kétharmada (67%) tekinti  az angolt a számára két legfontosabb
nyelv egyikének.
ƒ  Közvetlenül az angol után a legfontosabbnak tartott nyelvek a német (17%), a francia (16%), a spanyol (14%) és a kínai (6%).  
ƒ  Csökkent azoknak az aránya, akik a franciát fontosnak vélik (-9 százalékpont), illetve azoknak, akik szerint a személyes fejlődéshez fontos a német nyelv (-5 pont). Ma  több uniós állampolgár tekinti a kínait fontos nyelvnek, mint 2005-ben (+4 pont).
ƒ  A válaszolók  98%-a  véli úgy, hogy  gyermekei jövője szempontjából hasznos más idegen nyelvek elsajátítása. Az ilyen nyelvek közül a franciát és a németet az uniós állampolgárok 20-20%-a,
a spanyolt 16%, a kínait pedig 14% említette. Öt válaszadó közül körülbelül négy (79%) gondolja úgy, hogy az angol a gyermekei jövője szempontjából a legfontosabb nyelvek egyike.
ƒ  2005 óta csökkenés tapasztalható azon uniós állampolgárok arányát tekintve, akik szerint fontos, hogy a gyermekek a jövő szempontjából franciát (-13 százalékpont) vagy németet tanuljanak (-8 pont).
ƒ  Míg 2005-höz viszonyítva a személyes fejlődés érdekében a  kínai nyelvet ma valamivel hasznosabbnak ítélik (+4 százalékpont),  2005 óta jelentősen többen  tekintenek rá  a  gyermekek számára fontos tanulandó nyelvként (+12 pont).
ƒ  Az  uniós állampolgárok  nagy valószínűséggel állítják, hogy az  ingyenes nyelvórák nagyban megnövelnék az esélyét annak, hogy tanuljanak vagy készségeiket fejlesszék egy adott nyelven; ezt tíz válaszadóból 3  (29%) említette. Az uniós állampolgárok nagyjából egyötöde állítja, hogy jelentősen megnőne a valószínűsége annak, hogy nyelvi készségeit elsajátítsa vagy fejlessze, hogyha pénzt kapna a tanulásért (19%), ha olyan országban tanulhatná, ahol azt beszélik (18%), és ha az a karrierlehetőségeit növelné (18%).
ƒ  Egy másik nyelv tanulásának a legszélesebb körben említett akadálya a motiváció hiánya – a válaszadók egyharmada (34%) állítja, hogy ez elveszi a kedvét a tanulástól. Nagyjából egynegyedük panaszkodik, hogy idő hiányában nem tud rendesen tanulni (28%), illetve hogy a nyelvtanulás  túl sokba kerül (25%). Az uniós állampolgárok egyötöde (19%) állítja, hogy az veszi el a kedvét
a nyelvtanulástól, hogy nincs érzéke a nyelvekhez.
ƒ  Az idegen nyelv tanulásának legelterjedtebb módszere az iskolai tanóra. Az uniós állampolgárok több mint kétharmada (68%) tanult nyelvet iskolai keretek között. A válaszadók sokkal kisebb arányban tanultak idegen nyelvet anyanyelvi beszélővel való nem hivatalos társalgás során (16%), iskolán kívüli csoportos nyelvórákon (15%), illetve azokba az országokba való gyakori vagy hosszú
utazások alkalmával, melyekben a nyelvet beszélik (15%). A válaszolók nagy valószínűséggel gondolják úgy, hogy az iskolai nyelvórák voltak a leghatékonyabbak az idegen nyelv elsajátítására.
ƒ  Széles körű egyetértés  van az uniós állampolgárok között abban, hogy az EU-ban mindenkinek legalább egy idegen nyelvet kell beszélnie – ötből több mint négyen (84%) vannak ezen a véleményen.
ƒ  A válaszolók a legnagyobb részben támogatják az EU-nak azon elképzelését, hogy az uniós állampolgároknak legalább két idegen nyelvet kellene beszélniük; tízből több mint hét  (72%) egyetért abban, hogy az uniós állampolgároknak több mint egy nyelvet kellene beszélniük az anyanyelvükön kívül.
ƒ  Az uniós állampolgárok többsége (81%) egyetért abban, hogy az unió-szerte beszélt nyelveket egyenlőnek kell tekinteni. Habár tíz emberből nagyjából 7 (69%) úgy gondolja, hogy az európaiaknak beszélniük kellene egy közös nyelvet, ez az elképzelés nem terjed odáig, hogy bármelyik nyelvnek is előnyt kellene élveznie a többivel szemben.
ƒ  A válaszadók valamivel több mint fele (53%) egyetért abban, hogy az uniós intézményeknek egyetlen nyelvet kellene használniuk az állampolgárokkal való kommunikáció során, míg ötből több mint ketten elutasítják ezt az elképzelést.
ƒ  A válaszadók több mint háromnegyede  (77%) úgy gondolja, hogy a  nyelvi készségek fejlesztésének politikai prioritást kellene élveznie.
ƒ  Öt válaszadóból több mint kettő  (44%)  egyetért abban, hogy idegen nyelvű filmek vagy televíziós műsorok esetében előnyben részesítené a feliratokat a szinkronizálás helyett, ám valamivel nagyobb arányban (52%) vannak azok, akik nem a feliratokat kedvelik.
ƒ  Az uniós állampolgárok felismerik, hogy az élet számos területén fontos szerepet játszik a fordítás, legszembetűnőbben az oktatás és a tanulás (76%), valamint az egészségügy és a biztonság terén (71%). Az uniós állampolgárok fontosnak tartják a fordítást álláskeresés során (68%), a világ többi részén zajló eseményekről való hírek megszerzésekor (67%), az EU tevékenységeiben való
részvétel vagy az azokról való információszerzés során (60%), a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésnél (59%) vagy olyan szabadidős tevékenységekkor, mint a televízió, a filmek és az olvasás (57%).
ƒ  Öt válaszoló közül valamivel több mint kettő  (43%) állítja, hogy  mindennapi életében fontos szerepet játszik a fordítás, és kevesebb mint hatból egy (16%) állítja, hogy ez a szerep nagyon fontos.
    Tíz uniós állampolgárból három (30%) állítja, hogy a fordítás semmilyen szerepet
nem játszik mindennapi életében.

Ld. még a témában:

Nyelvvizsgával rendelkező fiatalok Magyarországon - grafikon 

A legtöbbek által beszélt nyelvek - grafikon

Szerzői jogok és a korrekt információ-felhasználás

További kutatási eredmények, érdekességek Magyarországról és a világról a ZIPP.hu-n